Demokrata 2000.január 20

 

 

 

MAGYARORSZÁG A MENEKÜLŐ MAGYARSÁG TRANZITÁLLOMÁSA LETT

 

Intő jel, hogy újévi beszédében Szlobodan Milosevics kifejtette, mielőbb csatlakoztatni szeretné Jugoszláviát Oroszország és Fehéroroszország uniójához. Ez esetben a délvidéki magyarságnak mindenképpen lehetővé kell tenni a hovatartozását eldöntő népszavazást. Nagyon sok délvidéki magyart ismerek, de egyet sem, aki Oroszországhoz szeretne tartozni. Ha a szerbek többsége csatlakozni kíván az oroszokhoz, fehéroroszokhoz, ám tegye, de ez esetben az összes kisebbségnek biztosítani kell azt a jogot, amely alapján választhat, hogy milyen állami keretek között kíván élni – nyilatkozta lapunknak Andrási Attila, a Délvidéki Magyarok Közösségének elnöke.

 

-     Mikor és milyen céllal alakult a Délvidéki Magyarok Közössége?

A DMK tavaly szeptember 11-én alakult – a zentai csata 302. évfordulóján-, azzal a céllal, hogy összefogja az anyaországban élő  ötvenezer délvidékit, akik az utóbbi 10-11 évben költöztek vagy menekültek át, és összefogja azt a több tízezer magyart, akik szétszóródtak a nagyvilágban. Megjegyzendő, hogy az 1961-es hivatalos népszámlálás szerint 504 ezer magyar élt Jugoszláviában. Ebből kb. tízezer Szlovéniában, húszezer Horvátországban, a többi – 470 ezren – a Vajdaságban. A következő népszámlálás egy év múlva lesz, s a Jugoszláv Statisztikai Hivatal legújabb, szúrópróbaszerűen végzett előzetes számítása alapján már csak 260 ezer magyar él itt. Tehát az elmúlt évtizedekben 200 ezren biztosan elhagyták szülőföldjüket. A ’90-es években azonban csak felgyorsult az a folyamat amely a ’60-as években óta tart. ’64-ben adták meg a jugoszláv állampolgároknak a világútlevelet. A tömegesen kitelepülőket gazdasági menekültként állították be. Egyébként a hajdani Jugoszláv vezetőknek a magyarországi közvéleményt is sikerült megtéveszteniük. Az egységes délszláv államban ugyanis lényegében egy apartheid jellegű rendszer uralkodott, ahol a szerbek voltak a „fehérek”, az albánok, bosnyákok, magyarok a „feketék”. Egy magyarnak sokkal volt jobb állást megkapnia, mint egy szerbnek. A központilag vezérelt munkahelyi diszkrimináció ma is folytatódik. Ha Szabadkán bemegy valaki egy gyárba, akkor a vezetésben, az irodában és a portán szerbeket talál. A gyárcsarnokokban magyarok dolgoznak. A Titói Jugoszláviában a kétszáz ötven-kétszáz hatvan szabadkai vállalat közül csak négynek volt magyar igazgatója. Ekkor a város lakosságának kb. 48% volt magyar. Ez az apartheid. Tudatos politika, amit a Szerb Tudományos Akadémia már rég kidolgozott. Az 1937-ben írt Csubrilovics - memorandumban többek között azt olvashatjuk, hogy teljesen el kell lehetetleníteni az őshonos kisebbségek kulturális, egyházi életét. Gazdasági vállalkozásaikat csírájában kell elfojtani. Olyan törvényeket kell hozni, amelyeket nem lehet betartani, de a kisebbségektől még a törvény vesszőjét is számon kel kérni. A magyar, horvát, bosnyák, albán vállalkozókat állandóan a pénzügyi rendőrség, a vámügyi hatóságok zaklatásainak kell kitenni. Az anyanyelvi oktatást lehetőség szerint vissza kell szorítani. A fő cél a szerbesítés, a kisebbségek asszimilációja vagy kiűzése, mindent ennek kell alárendelni. Két őshonos falu közé egy szerbet kell telepíteni, az odajövőket pedig fel kell fegyverezni. A beköltöztetett szerbeket továbbá bátorítani kell az összeütközések állandó kiprovokálására. Az incidenseket a sajtóban csupán véletlenszerűeknek kell feltüntetni. A rendőrségnek a többségi nemzet oldalán kell fellépni, a kisebbségek ellen elkövetett atrocitásokat nem kell felülvizsgálni, büntetni, bár a látszateljárásokat meg kell indítani. A mai napig ezen elvek alapján működnek a szerb hatóságok. A memorandum írójáról Csubrilovicsról tudni kell, hogy a két világháború között az akkori szerb politikát támogatta, a második világháborúban, hirtelen „haladó” baloldali lett. A kommunista rendszerben ugyanúgy akadémikus volt, mint a királyi Jugoszláviában. Tito kormányát 1944-ben egy újabb memorandummal ajándékozta meg, amiben már a németség teljes kiűzését, a magyarság 10% kiirtását, tíz százalékénak kitelepítését, a maradék nyolcvan százalékának pedig bérrabszolgává való lefokozását, legalábbis alárendelését jelölte meg célként. Ezeket szinte maradéktalanul sikerült teljesíteni, az utóbbit a Titói Jugoszláviában finoman lágy eszközökkel oldották meg a Milosevici rendszer pedig csak rásegített erre. Az elmúlt hetekben is magyarok ezreit bocsátották el, helyükre boszniai és horvátországi szerbeket tesznek.

o  – Szervezetük nevében Délvidék szerepel a jól megszokott Vajdaság helyett.

A szerbség 1848/49-ben a szerb vajdaság megteremtéséért folytatott harcot a magyarok ellenében. Innen a Vajdaság elnevezés. Ésszerűtlennek tartjuk, hogy a Magyar Szabadságharc ellen – sokszor brutálisan – fellépő szerbekkel még akár csak egy név kapcsán is egyetértsünk. Az első a lélek szabadsága, először a szerb propaganda által terjesztett, erőltetett elnevezésekről, képzetektől kell megszabaduljunk. Szülőföldünk helymeghatározását saját kultúránk központjához kell igazítanunk, nem pedig a szerb politikai törekvésekhez. A Vajdaság elnevezés maradjon a szerbeké.

-     Csendes, kitartó etnikai tisztogatás folyik a délvidéki magyarság ellen. Számos kifejezetten magyarellenes, erőszakos cselekményekről tudunk.

-     A számtalan példa közül csupán néhányat említenék meg. Egy Baranyából a Délvidékre menekült, Koszovóban is rendőrségi szolgálatot teljesítő szerb férfi össze - vissza vert egy magyar általános iskolai tanulót. A magyar kisiskolások ellen egyébkén mindennaposak a támadások. Októberben az újvidéki katolikus temetőben kidöntötték az emlékkeresztet, amelynél a helyi magyar szervezetek az 1944-ben legyilkolt több mint ezer magyarról szoktak megemlékezni. A Délvidék városaiban, falvaiban a szerb legények kedvenc szórakozása a „gyanús” járókelők leszólítása, hovatartozásukat firtatandó. Ha a kiszemelt áldozat bevallja, hogy magyar vagy horvát, akkor verés a jutalma. Múltkor egy magyar fiú fejét vasrúddal ütötték. Az ilyen támadások azonban csak az anyaországban mennek újdonság számba. Ezek mindennapos élményeink. Igaz, hogy egyre durvább a helyzet de már az én gyermekkoromban az ötvenes, hatvanas években is, napi program volt a szerbek és a magyarok közti iskolai verekedések. A magyarverések tökéletesen beleilleszkednek abba a koreográfiába, hogy már az iskolában bele kell nevelni a magyar gyerekbe a másodrendűséget, a szerbben pedig tudatosítani kell a fölényt. 1991. - től viszont az iskolát már elvégzett szerb fiatalok fő kedvtelése az, hogy visszamennek „nosztalgiázni” rendszeresen verik a tíz-tizenkét éves magyar srácokat. Bemutatják a fiatalabb szerbeknek, hogyan kell ezt csinálni.

o  Mi a megoldás?

-     Ez a fajta magatartás a szerb állam jellegéből fakad. A balkán teljesen más világ s attól félek, hogy az anyaország és vezető politikusai nem értik mit jelent ez. Innen érkezve s a Balkán határát átlépve megszűnik a törvény. A rendőrség 1991.-óta még egyetlen egy magyarverőt sem talált meg. Egy kollégámnak aki kilencvenegyben jött át – kilencven háromban agyonverték az édesapját. Az első gyanúsított a fia volt, aki – a tizenegynéhány behívó miatt – bizonyíthatóan két éve nem lépte át a határt. A szerb rendőrség így viszonyul a kérdéshez, nem hogy keresné az elkövetőt, hanem egyből megpróbál egy magyart elővenni. A hatalom ezzel azt üzeni, hogy reménytelen a kisebbségek helyzete, úgyhogy jobban teszik, ha kitakarodnak Jugoszláviából

o  A katolikus és református egyházi személyek ellen is igen gyakoriak a támadások.

o  – Mégis mit lehet tenni?

-     Nem lehet kollaborálni, még kiegyezni sem a szerb politikával. 1991.-óta a Jugoszláv vezetők több tucat egyezményt szegtek meg.

o  – A Délvidéki magyar pártok kollaborálnak?

-     Ezt azért nem mondanám. Nem könnyű a még ottmaradtak helyzete. A DMK-nak egyébként sem a megosztás, hanem az összefogás elősegítése a célja. Ők túszhelyzetben vannak, s tudják, mit műveltek a szerbek a Horvátokkal, a Bosnyákokkal, az albánokkal. Könnyen lehet, hogy a magyarok sem maradnak ki. Így a délvidékiek egyáltalán nem politizálhatnak szabadon. Szerbia a fenyegetettség, a kiszolgáltatottság, és a törvénytelenség országa. Háborús bűnösök szabadon gyakorolhatják a hatalmat s nem csak országos szinten. Horvátországot, Bosznia-Hercegovinát és Koszovót már végiggyilkoló és – raboló félkatonai alakulatok kedvenc tartózkodási helye immár a Délvidék és Montenegró. Ezek bármikor újra kezdhetik azt, amihez a legjobban értenek. Ezért a legszélesebb körű autonómiát követelő otthoni párt mellé fogunk beállni a remélt fordulat pillanatában. Nem tartjuk valószínűnek, hogy Milosevic néhány évnél tovább maradjon hatalmon. A délvidéki magyaroknak össze kell fogniuk, minimumként az 1992. kanizsai autonómia koncepciót kell követelniük. Ugyanakkor eltudjuk képzelni a többségében magyarok által lakott területek föderalizálását is. Hiszen jogunk van nem csak a saját nemzedékünk, hanem gyermekeink és unokáink számára is követelni a biztonságot. A majdani rendezésnek a nemzetközi jogon kell alapulnia. A föderális berendezkedést azért tartjuk kívánatosnak, mert az elmúlt tíz évben a szerb politika bebizonyította kérlelhetetlen sovinizmusát. Ezek után csak nemzetközi garanciákkal tudjuk elképzelni, hogy bármilyen megoldás tartós lehet. Egy ilyen évtized után nem csak a saját autonómiánkat áll jogunkban követelni, hanem – ha már Jugoszlávia keretein belül kell maradunk – szerepet kell kapnunk az ország irányításában is. Pontosan azért, hogy megakadályozzuk egy újabb militarista gócpont létrejöttét.

o  Milyen vajdasági vagy akár Jugoszláviai politikai csoportosulás lehet ebben partner? Draskoc, Djindjic, Obradovic egyáltalán nem tűnnek ebben a kérdésben fogadókésznek.

-     A jelenlegi ellenzékbe valóban egészen elhanyagolható rész az, amelyik esetleg partner lehetne. Vesna Pesic asszonnyal talán szót lehet érteni.

o  Ő három százalékot képvisel…

-     Igen, maximum. A délvidéki Canak viszonylag toleráns a kisebbségekkel szemben, bár ő is nagyon ellene van a magyar autonómiának. A lényeg, hogy a délvidéki magyarságnak a szerb politikai entitástól független célokat kell kitűznie. Nekünk saját céljainkat nem úgy kell meghatároznunk, hogy a szerbek esetleg mibe mennek bele. Minket már rengeteg olyan dologba ráncigáltak bele amihez sem kedvünk, sem közünk nem volt, és ma sincs. Véget kell vetnünk annak, hogy a saját elképzeléseinket a szerbek akaratához igazítsuk. Egyépként Obradovics becsületes embernek tűnik, de a múltja – magas rangú katonatiszt volt – szkeptikussá tesz. Draskovicban és Djindjicben azonban semmilyen bizodalmam nincs, ők a szerb sovinizmusnak csupán egy másik árnyalatát képviselik.

o  Mik a DMK fő céljai?

-     a DMK – nak és az egész délvidéki magyarságnak tudatosítania kell a nemzetközi közösséggel, hogy nem csak horvátok, bosnyákok, albánok és szerbek menekültek el tömegesen lakhelyükről, hanem százezer magyar is. A másik cél a délvidéki magyarság legszélesebb körű autonómiája, vagy a többségébe magyarok által lakott területek föderalizálása. Intő jel, hogy újévi beszédében Slobodan Milosevic kifejtette, hogy mielőbb csatlakoztatni szeretné Jugoszláviát Oroszország és Fehéroroszország uniójához. Ez esetben a délvidéki magyarságnak mindenképpen biztosítani kell a hovatartozását eldöntő népszavazást. Nagyon sok délvidéki magyart ismerek, de egyet sem aki Oroszországhoz szeretne tartozni. Ha a szerbek többsége csatlakozni kíván az oroszokhoz, fehéroroszokhoz ám tegye, de ez esetben az összes kisebbségnek biztosítani kell azt a jogot, amely alapján választhat, hogy milyen állami keretek között kíván élni.

o  Erre a Jugoszláv alkotmány nem ad lehetőséget.

-     1918 és 1945 után nem Oroszországhoz csatolták a Délvidéket…

o  – Ha azonban Draskovic és Djidjic kerül hatalomra akkor ez a csatlakozás elmarad, hiszen ők eurokonformabb, szalonképesebb soviniszták. A nemzetközi közösséget mégis hogyan lehet rávenni a Vajdaság vagy a Délvidék helyzetének rendezésére? Hiszen a nyugatnak az a legkényelmesebb, ha a magyarok egy – két évtized alatt – a horvátoktól, albánoktól eltérően – csendesen elvándorolnak.

-     Ez tény. Az emberi és egyéb jogok mellett való érvelés itt valóban nem segít. Az elmúlt évtizedben a hajdani Jugoszlávia területén azonban több háborús tűzfészek alakult ki. A civilizációs törésvonal is nyilvánvaló, és az össze nem illő területeket el kell választani. Ezért bűnös az olyan magyar politika, amely tevőlegesen, mulasztással vagy elhallgatással elősegíti a magyarok kisebb feltűnéssel járó elmenekülését. Ennek a politikának véget kell vetnünk. Hiszen néma magyar gyereknek a Nyugat sem érti a szavát. Magyarországnak az elmúlt tíz évben folytatott Délvidékkel kapcsolatos poitikája egyszerűen katasztrofális, mert teljesen eredménytelen. Ebből elég.

o  Vagyis?

-     Lobbizunk felkeressük a politikai pártokat minden fórumon megpróbálunk nyomást gyakorolni, ami a szülőföldön való megmaradást és a visszatérést elősegíti. Ha így megy minden tovább, a Délvidéken tizenöt-húsz év múlva nem él majd egy magyar sem. A magyar politikának fel kell fognia, hogy a NATO-hoz csatlakozott és már nem a Varsói Szerződés „Trabantja”. A gyakorlatban ugyan nem egyenlő fél mondjuk Nagy-Britanniával, de de jure viszont igen. Tehát a magyar érdekek érvényesítésére igenis van lehetőség, de ehhez lélekben is fel kell nőni. Egyenjogú partnere vagyunk az összes tagállamnak, így ki kell követelnünk a kisebbségi sorban élő magyarok számára a lehető legjobb státuszt.

o  A magyar kormány eleget tesz a délvidéki magyarságért?

-     Bízom ebben a kormányban, de sokkal határozottabban kell kiállnia. A délvidéki magyarok a végveszély állapotába jutottak. A magyar kormánynak minden fórumon fel kell emelnie a szavát, és meg kell találnia azokat a szövetségeseket, amelyeknek érdekük egy újabb vérfürdő megakadályozása.

o  A délvidéki helyzet rendezéséig jó lenne legalább azt elérni, hogy Magyarországon túlra ne vándoroljanak ki magyarok. Kanadából nehezebben térnek majd vissza egy békésebb Délvidékre, mint Szegedről vagy Pestről.

-     Sajnos az anyaországban sokszor nehezebb megkapni a szükséges papírokat mint például Ausztráliában vagy Kanadában. Így jelenleg Magyarország a Magyarság Kárpát-medencéből való kitelepítésének a tranzitállomása. Olyan magyar férfiaknak, akik – a koszovói behívót megkapván – ott hagyták házukat, munkahelyüket s a zöldhatáron szöktek át, még mindig nincsen munkavállalási engedélyük. A magyar kormány ígérete szerint néhány héten belül talán lesz. Menekült táborokban dekkolnak mi több sokan még a befogadott státuszt sem kapták meg. Az ilyen státusz, iránti kérelemre a hatóságoknak harminc napon belül kellene válaszolniuk, egy Debrecenben veszteglő ismerősöm azonban már nyolc hónapja hiába vár. Ennek az embernek a gyermeke életében most jár először szerb iskolába - Magyarországon, mert az ingyenes. Ha magyar iskolába járna, azért térítési költséget kellene fizetni. Ez a gyerek pedig Szabadkán magyar iskolába járt. Debrecenbe kellett jönnie, hogy szerb nyelven tanulhasson? Ennél abszurdabb történetet nem halottam.

o  – Az etnikai tisztogatások veszélye mellett a Délvidéken eddig még nem tapasztalt mélypontra süllyedt az emberek életszínvonala. Ez a körülmény három – négy év alatt hozzánk űzheti az ottani magyarokat. Ez ellen mit lehet tenni?

-     A DMK létrehozta gazdasági irodáját, amelyet megpróbálunk hatékonyan működtatni. Megkísérlünk magyar kézben lévő vállalkozásoknak beszállítani, hogy legalább néhány embernek egy faluban vagy kisvárosban áttételesen munkát biztosítsunk. Ezért felhívjuk minden jóindulatú anyaországbéli vállalkozót, hogy keressen meg bennünket. Felméréseket végzünk, hogy milyen iparágakban milyen lehetőségek adódnak a Délvidéken. Bármilyen bérmunka megoldható ott is, hiszen szakképzett a munkaerő és Európában másutt elképzelhetetlenül alacsony bérért dolgoznak. Ugyanakkor az egyik elnökségi tagunk ötlete és tevékenysége nyomán néhány hete megszerveződött a Homokháti Kistérség, ami a határ két oldalán fekvő – európai támogatásra méltán számító – régió. A DMK ösztönzi, hogy Bácskában, Bánságban a magyar falvakból minél több kistérség alakuljon. Még egy ilyen fontos kezdeményezéssel éltünk. A kitűnő minőségű délvidéki földeken évek óta nem permeteztek, műtrágyáztak, tehát alkalmas a bio termesztésre. Megint csak a hátrányból kell előnyt kovácsolnunk, ezért megpróbáljuk azokat a vállalkozókat, szervezeteket levinni Észak-Bácskába amelyek segíthetnek a bio termesztés elterjesztésében, és ebből igen hamar profitálhatnak is.

o  – Kulturális kapcsolatokat is ösztönöznek?

-     Elszeretnénk tüntetni azt a mesterséges határt, amely az elvándoroltak és az otthoniak között húzódik. Az otthoni politika ugyanis elfeledkezett azokról, akik elhagyták a szülőföldjüket. Rendezvénysorozatokat szervezünk Szegeden, Budapesten és más városokban, ahol jelentősebb számú délvidéki magyar és. Meghívunk otthon maradt értelmiségieket, Magyarországról pedig leküldenénk átköltözötteket, ezzel is ösztönözve a kapcsolatok újraéledését. Ez is hatásos lehet az etnikai tisztogatásokkal és a gazdasági ellehetetlenítéssel szemben. A rendezvények februártól beindulnak. De más kulturális intézményeket, rendezvényeket is támogatunk. Szervezetünk segítségével kapott anyagi támogatást a Kanizsai tradicionális jazz fesztivál, ami kifejezetten magyar rendezvény. A Szabadkai Népszínház magyar társulatát is talán sikerül megsegítenünk. Ez elsőrendű célunk, ugyanis a Népszínház végtelenül fontos a délvidéki magyarság számára. Ez a társulat szinte az összes faluba elviszi az élő magyar szót. Azonban ezen a télen négy – hat fokos hidegben játszanak a közönség pedig nagy kabátban nézi az előadást. Tavaly én is rendeztem ott – sapkában, kesztyűben…  Úgyhogy a téli időszakra a makói – Makovecz - féle – Hagymaházba szeretnénk átköltöztetni a társulatot, hogy méltó körülmények között próbálhasson.

 

Zsebők Csaba